Évszakfüggő A MENOPAUZA?   

Garai János dr, Répásy István dr, Világi Szabolcs dr, Koppán Miklós dr, Bódis József dr

Kórélettani és Gerontológiai Intézet, Ált. Orvosi Kar. Egészségtudományi Kar, Pécsi Tudományegyetem; Baranya Megyei Kórház Szülészet-Nőgyógyászati Osztálya

(vezető: Prof. Bódis József dr.) , Pécs

Levelező szerző:

Kórélettani és Gerontológiai Intézet, Ált. Orvosi Kar, Pécsi Tudományegyetem, H-7624 Pécs, Szigeti u. 12.

 Összefoglalás

HÁTTÉR: A vadon élő állatok reprodukciós funkcióinak szezonális változása közismert. Ennél sokkal mérsékeltebb évszakos trendeket a humán reprodukcióban is leírtak.

MÓDSZEREK: A szerzők kérdőíves tanulmányukban a menopauza szakambulanciájukat látogató 149 pácienstől gyűjtöttek adatokat bizonyos környezeti tényezőknek a klimakteriális panaszaikra gyakorolt hatásáról.

EREDMÉNYEK: A kérdőívek kiértékelésekor szembeszökő szezonalitás mutatkozott a menstruációs vérzés elmaradásának időpontjában egy markáns magasabb csúccsal a tavaszi, és egy alacsonyabb második hullámmal az őszi napéjegyenlőséget követően.

KÖVETKEZTETÉSEK: A tanulmányban vizsgált más környezeti faktorok között az évszakok váltakozása tűnik az egyik legmeghatározóbb tényezőnek, amely a női nemi ciklus elmaradásához vezető (élettani) mechanizmust befolyásolja. Kívánatosnak tartjuk a menopauzába történő átmenetet elindító legfőbb környezeti faktorok és az azok hatását közvetítő (neuroendokrin) mediátorok és folyamatok további vizsgálatát.

Kulcsszavak: napéjegyenlőség / humán menopauza / menstruációs ciklus / évszakos változás

Bevezetés

         A menopauza szindróma (MSz) egy olyan komplex tünetegyüttes, ami endogén és exogén meghatározottsággal is bír. Kezelésében a hiányzó petefészekhormonok gyógyszeres pótlása ma elfogadott gyakorlatnak számít. Egy sor olyan irreverzibilis változás is bekövetkezik azonban a nő szervezetében a klimakteriális periódusban, ami nem, vagy csak részben hormonfüggő.

         A menopauzális átmenet külső determinánsainak befolyásolása viszont a siker jó esélyével kecsegtethet. A menopauza szindrómát befolyásoló környezeti és/vagy életmódbeli tényezők között számos olyan van még, melynek pontos hatásmechanizmusáról hiányosak az ismereteink. Azért van égető szükség ezek egyre behatóbb tanulmányozására, mert az így szerzett tudás a menopauza szindroma okozta panaszok enyhítésére innovatív megközelítést tehet lehetővé az új terápiás modalitások kidolgozásában.

Anyag és módszerek

A Baranya Megyei Kórház Szülészet Nőgyógyászati Osztályának (O.v.: Bódis József D.Sc., Med.Habil.) Menopauza Szakambulanciáját látogató páciensek között végeztünk kérdőíves felmérést. A név nélkül kitöltött kérdőíveken az önként jelentkezők aláírták a beleegyező nyilatkozatot és a menopauza szindroma általuk tapasztalt modalitásaira, reprodukciós- nőgyógyászati előzményeikre, valamint életmódbeli (étrend, testmozgás), illetve környezeti körülményekre vonatkozó kérdésekre válaszoltak. A vizsgálat az Egészségügyi Regionális Kutatásetikai Bizottság engedélyével történt.

         A válaszok validitásának megítélését segítendő a kérdőív egymástól szeparáltan (más lapon) két ‑ különböző szóhasználattal megszerkesztett ‑ kérdést tartalmazott a perimenopauzában tapasztalt első vérzéskimaradás időpontjára vonatkozóan. A kiértékelt 149 válaszadó mindegyike beszámolt valamilyen klimakteriális panaszról, 74 közülük posztmenopauzában (>1 év amenorrhea), 34 perimenopauzában (3-12 hó amenorrhea) 41 pedig premenopauzában (<3 hó amenorrhea) volt. Az átlagéletkor 52 év volt (min.: 43, max.: 67).

Mivel az időben zajló események a statisztikai sokaság elemeiként a cirkuláris időskálán (a nap órái, az év hónapjai vagy az évszakok stb.) oszlanak el, egy megfelelő, ‑ a cirkuláris eloszlást kezelni képes ‑ statisztikai analízist kellett segítségül hívni az adatok kiértékeléséhez. A skaláris adatokhoz széleskörben használatos módszerek ugyanis alkalmatlanok a cirkuláris eloszlások analízisére. Ebben a vizsgálatban a cirkuláris eloszlás chi-négyzet illeszkedési próbáját alkalmaztuk

       
Eredmények

         A 149 kitöltött kérdőívből 102 nyújtott megbízható információt az első vérzéskimaradás időpontjára. Az információ akkor minősült megbízhatónak, ha a megismételt második kérdésre egybehangzó válasz érkezett. 72-en emlékeztek pontosan a vérzéskimaradás hónapjára, míg 30-an csak az évszakot tudták megjelölni.

         A vizsgált mintában a vérzéskimaradás szembetűnő szezonalitással lépett fel, előfordulásának magasabb csúcsa a tavaszi napéjegyenlőséget követő, míg egy alacsonyabb csúcsa az őszi napéjegyenlőséget követő időszakban jelentkezett.

 (l. 1. ábra, I. táblázat). A négy évszak tekintetében ezek az események a mintában az éves ciklusban nem egyenletesen oszlottak el a cirkuláris eloszlás chi-négyzet illeszkedési próbája szerint (p<0.005; χ2=13.294; df=3).

Megbeszélés

         A menopauzális vérzéskimaradás felléptében talált évszakos ingadozás igazolni látszik a környezeti tényezők befolyását a női reproduktív ciklusra még annak hanyatlása során is. A napéjegyenlőségeket követő két maximumhoz hasonló mintát mutat a kelet-európai fogamzások bimodális éves eloszlása is

         A legtöbb mérsékelt övi emlős köztudottan szezonálisan szaporodik. A Nozaki és Shideler által makákó majmok menopauzális átmenetében talált szezonális vonatkozásokhoz hasonló humán eredményekről a vizsgálatunk kezdetekor a szakirodaloban még nem találtunk beszámolókat. Az u.n. „civilizált” társadalomban élő ember esetében a szezonalitás ilyen megnyilvánulását minden bizonnyal az eltérő szociális viselkedés és a mesterséges környezet (pl. közvilágítás) együttes hatása nyomja el.

Shideler és munkatársai [ a makákók petefészkének működésében találtak évszakos változásokat, míg Nozaki és munkatársai [ japán majmokban a hypothalamo-hypophyseális tengelynek az ösztradiol negatív feedback hatása iránti biannuális ingadozását írták le, ami a menopauza bekövetkeztével is fennmarad.

A melatonint ma olyan szignálként ismerjük el, amely a nap hosszára vonatkozó információt a legkülönfélébb fiziológiai szabályozókörök felé közvetíti, bár ennek megvalósulása a részletekben eltérő lehet. A menstruációs ciklus és a melatonin szintek kapcsolata még az emberben is jól dokumentált [2]. A petefészekben melatonin kötőhelyeket írtak le és a petefészekhormonok termelése változik melatonin hatására . Vakkuri és munkatársai beszámolója szerint ezen harmonikus kapcsolatok szétzilálódása veszi kezdetét a melatonin szintek párhuzamos csökkenésével a korai perimenopauza időszakában.

         Az idézett tanulmányok és saját eredményeink tükrében a menopauza bekövetkeztére az alábbi forgatókönyv illik a legjobban:

A petefészek funkciójának megszűnése egy olyan folyamat eredménye, ami a reguláris szabályozottság felől az irregularitás felé történő átmenetet jelenti, és nem csupán annak következménye, hogy a gonádszövet petetartalékai kimerülnek, miáltal hormontermelésre alkalmas tüszőt kiérlelni már nem lesz képes. Sokkal inkább fogható fel a menopauza a petefészek azon ciklikus megújulásra képes reproduktív kompetenciájának elvesztéseként, melyet a fertilis korban is számos endogén és exogén tényező (emóciók, éhezés, klimatikus viszonyok, évszakok) befolyásol. Miért pont hanyatlásában ne játszanának közre ezek a hatások?

         Egy 12-, illetve 6 hónapos periodicitás látszik érvényesülni e tekintetben, legalábbis az általunk vizsgált populáció lakhelye szerinti éghajlati és földrajzi szélességi viszonyok mellett.

         Az említett endogén és exogén tényezők korai premenopauzában bekövetkező egyensúlyvesztése vezet el fokozatosan ahhoz a ponthoz, ahonnan a szabályozás összeomlása visszafordíthatatlan állapotváltozásba (petefészek-elégtelenség) torkollik. A nap hossza természetesen csak egy a releváns exogén tényezők közül, amelyek a menopauza bekövetkeztének időpontját befolyásolhatják.

 Köszönetnyilvánítás:

A tanulmány kivitelezését a D25253 posztdoktori OTKA pályázat támogatta.