Hormonnal, vagy hormon nélkül?

A változókor megítélésének színeváltozásai.

 

         Nem, tisztelt olvasó (-hölgyem, avagy netán -uram), ne gondolja, hogy a probléma teljes és végleges megoldásának birtokosa lenne az, kit az a megtiszteltetés ért, hogy megoszthatja Önnel gondolatait a változókor ma általános, avagy szakmai szempontból elfogadott „kezeléséről”. Azt ígérhetem csak, hogy kendőzetlenül szólok az u.n. bizonyítékokról és a terjedő (tév)hitekről, legyenek azok a pácienseknek vagy az egyéb érintett szereplőknek (orvosok, gyógyszerészek vagy gyógyszercégek) tetszőek, avagy sem.

         Essünk át először a száraz tényeken. A menopausa szakkifejezés a női nemi ciklus és vele együtt a periodikus vérzés elmaradását jelenti. Azt, hogy egy hölgy bejutott a menopausa utáni korba, azaz a postmenopausába csak 1 évnyi vérzésmentes időszak elteltével lehet megállapítani. Míg ez nem következik be, de a jósló jelei (pl. vérzés-kimaradások, vagy klimaxos panaszok) a tipikus bekövetkezésének életkorában (hazánkban kb. 48-52 év) jelentkeznek a hölgy a perimenopauza időszakát éli. Az azt megelőző (ciklusos vérzéssel eltelt) évek pedig a premenopauza életkora. Bár ez utóbbival itt részletesen nem foglalkozunk annyit kell tudnunk róla, hogy ciklikusan ingadozó szintű, de folyamatos petefészekhormon hatás éri ekkor a női szervezetet, ami alapvetően a havonkénti petesejt éréshez, és a méh nyálkahártyájának az esetleges fogantatás esetére történő felkészítéséhez szükséges. Mind a peteérés mind a hormontermelés hanyatlik a perimenopauzában, majd meg is szűnik a posztmenopauzában.

         A gondolat, hogy a perimenopauza kellemetlenségei (hőhullámok, idegesség, alvászavarok, a nemi vágy csökkenése, vagy a hüvely és húgycső nyálkahártya vékonyodása/szárazsága) a hormonhiány következménye kézenfekvő, és gyakorlatilag bizonyítottnak is vehető. Már ezen panaszok (különösképp ha súlyosak) önmagukban is indokolhatják, hogy a hormonpótlás lehetőségét ajánlja az orvos és a páciens azzal éljen is. Ha ez képezi a javallatot a therápia általában átmeneti, (ált.1/2-1 éves) hiszen a panaszok is (az esetek jelentős részében) átmenetiek. Ilyenkor – mivel a hölgyek túlnyomó részt még a perimenopauza időszakában jelentkeznek – a ciklikus hormonpótlás a célravezető, amely mintegy imitálja a premenopauza hormonháztartását, azaz a ciklikus vérzést is létrehozza. Formáját tekintve ez lehet tabletta, vagy tapasz. Bár egyedül is teljességgel alkalmas a tünetek enyhítésére, az egyik petefészek hormon – az ösztrogén – önmagában adva a méhnyálkahártya túlburjánzását, és ezzel összefüggésben a méhtestrák kifejlődésének gyakoriságát statisztikailag kimutatható mértékben emelte. Ezért ma már u.n. kombinált hormonpótlást adunk olyan hölgyeknek, akiknek a méhe megelőzőleg nem lett eltávolítva, és ez ebből a szempontból teljességgel biztonságos.

         A menopausában hosszasabban folytatott nem ciklikus hormonpótlás újabb keletű orvosi gyakorlat, és javallata alapvetően eltér az előzőtől. A 80-as és korai 90-es évek kutatásai arra utaltak, hogy a hormonhiánynak szerepe lehet az idősödéssel halmozottan fellépő olyan degeneratív megbetegedések előrehaladásában is, mint a csontritkulás, a szellemi leépüléssel járó Alzheimer kór, vagy a szintén az idegrendszert érintő Parkinson kór, illetve a szívrohamhoz vezető koszorúér-elmeszesedés. Ez utóbbi vélekedés körül azonban nemrég éles vita alakult ki

         2002 júliusában a szak- és laikus sajtó karöltve kürtölte szét a hírt, hogy az USA legfőbb egészségügyi hatósága (National Health Institute) idő előtt leállította egy főként ott használt kombinált hormonpótló készítmény eredetileg 5 éves futamidejűre tervezett klinikai vizsgálatát, mivel azt találta, hogy a szív-érrendszeri komplikációk száma a várttal ellentétben nem kisebb, hanem hajszállal nagyobb volt a kezelt csoportban, mint a hormont nem tartalmazó placebo-t kapók csoportjában.

         Másik „kellemetlen” kimenetele e vizsgálatnak, hogy nem hagyott kétséget afelől: a hormont kapók között enyhén ugyan, de emelkedett az agresszíven terjeszkedő emlőrák előfordulása. Nagyrészt ennek köszönhetően egy USA-beli kormányhatóság által készített hivatalos listára nemrég felkerültek az ösztrogén hormonok, mint rákkeltők. Ezzel pedig alaposan „átestek a ló túlsó oldalára”. Az ösztrogén hormonokról ugyanis szakmai berkekben rég közismert, hogy elősegítik a hormonérzékeny daganatok növekedését, azaz tumor promoterek, tükörfordításban daganatnövekedést előmozdító hatásuk van. Ez azonban messze nem azonos a rákkeltő hatással. A rákot ugyanis nem a hormon(ok) kelti(k), hanem csak az előzetesen elfajult ráksejtek burjánzását segíti(k) elő.

         Egy asszonynak, ha 80 éves koráig él, és semmiféle hormon tablettát nem szed 12% az esélye, hogy klinikailag észlelhető emlőrákja legyen, azaz minden 9-ből egy nőnél várható ez. (országonként és régiónként némi eltérések lehetnek). Ha hormont is szed ez az esély 2%-kal, azaz 14%-ra emelkedik. A hormonok viszont jelentősen csökkentik a combnyak- és csigolya- csonttörések és a vastagbélrák kockázatát. Ugye ezek sem szerepelnek a hölgyek „kívánságlistáján” úgy 50 felett?! Senkinek meg ne forduljon a fejében, hogy egy “egészséges” nő azért lett emlőrákos, mert fogamzásgátlót szedett, vagy hormonpótlást kapott valamikor. A nők egy jó része azonban soha nem érez hőhullámokat, egy további hányaduknál pedig hormon nélkül átjutva egy fél- egyéves hőhullámos időszakon ezek spontán megszűnnek és később sem jelentkeznek újra. Tehát a perimenopauza kellemetlenségeit nem csak és kizárólag hormonokkal lehet legyőzni. Az emlőtumor előfordulása viszont épp a perimenopauzában a legmagasabb, amikoris a hormonszintek esnek. És ez így igaz mindenféle hormonpótlás nélkül is.

         A petefészekhormonok még véletlen sem esnek egy kalapba azon “valóban rákkeltő” környezetszennyezésből származó ártalmas anyagokkal, melyek pl. az ivóvízzel, vagy a táplálékkal kerülnek szervezetünkbe, s melyektől igenis illene megkímélnünk a gondjainkra bízott női szervezeteket, hogy a tumorok kialakulását megelőzzük.

         Ezen ártalmak ellen éppen egy olyan növényi hatóanyagcsoport nyújthat védelmet amely a szív-érrendszeri komplikációk megelőzésében is igen hatékonynak bizonyult. E molekulák, a növényi polyphenolok, melyek egy része erős antioxidáns hatással bír. Egy kis csoportjuk azonban emellett képes az ösztrogén receptorához is kötődni, és bár hatékonyságuk messze elmarad a valódi ösztrogén hormon mögött manapság elfogadott, hogy növényi ösztrogéneknek nevezzük őket.

         A növényi ösztrogének épp ott erősek, ahol a hagyományos hormonpótlás kudarcot vallott, azaz védenek a hormonérzékeny tumorok kifejlődésétől és a szív-érrendszeri komplikációkat is hatékonyan megelőzik. Ezt az is alátámasztja, hogy a távolkeleti nagy népességű országokban: Kínában és Japánban, – melyek konyhaművészete bőséggel alkalmazza a növényi ösztrogéneket nagy mennyiségben tartalmazó szójababot – ezen megbetegedések aránya az európai és amerikai adatoktól messze elmarad, hasonlóan a klimaxos panaszok előfordulásához. Joggal hihetjük, hogy a növényi ösztrogének a hőhullámok, a csontritkulás, valamint az Alzheimer és Parkinson kór megelőzésében is hatékonyak, de ez még kutatás tárgya.

         Csodagyógyszerek nincsenek, mint ahogy mellékhatás nélküli gyógyszerek sincsenek. Hadd maradjon az a menopausa szakambulanciák arra hivatott és képesített orvosainak judíciuma, hogy legjobb szakmai tudásuk szerint javasolják a terápiát a páciensnek, akinek viszont joga eldönteni, hogy azt elfogadja-e vagy sem. Aki pedig a hormonmentes terápiához ragaszkodik annak is tudunk alternatívákat ajánlani a változókori panaszok átvészeléséhez.

 
Dr. Garai János

PTE ÁOK Kórélettani Intézet

Baranya Megyei Kórház

Szülészet-Nőgyógyászati Osztály,

Menopauza Szakambulancia